A latte-faktor jelentése: matematika és a valóság – Cash Book
Gyors válasz
A „latte-faktor” azon az állításon alapul, hogy a napi apró kiadások évek alatt hatalmas összegekké állnak össze, és ha ezeket befektetnénk, még többet érnének. A szorzás helyes: napi 4,50 dollár 260 munkanapon 1170 dollár évente, tíz év alatt pedig 11 700 dollár. Az elmélet ott csúszik el, amikor a kávézást teszi felelőssé a költségvetési problémákért. A lakhatás, a közlekedés, az élelmiszer és a hitelek sokkal nagyobb tételek, és egy olyan szokás, amit valóban élvezel, lehet jól elköltött pénz. Tartsd meg a számot, de hagyd figyelmen kívül az erkölcsi kioktatást.
A latte-faktor a számtan tekintetében igaz, de szinte minden másban, ami erre épül, téved. Ez a rövid lényege. Az apró, ismétlődő kiadások valóban összeadódnak, és ezek azok a költések, amiket a legkevésbé veszel észre, mivel egyetlen csésze kávé sem tűnik olyan döntésnek, amit ellenőrizni kellene. Így eltelhet egy egész év anélkül, hogy bárki megállna és összeadná őket. Ez a rész igaz. Az alábbi számok helytállóak. Ami viszont nem állja meg a helyét, az az elmélet „második karrierje”, amellyel azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy a pénzügyi gondjaik egy kávézási probléma. Ez általában nem így van. Ez az oldal megtartja a szorzást, de elhagyja az erkölcsi kioktatást, így a kis kiadások kalkulátora arra használható, amire valóban jó.
David Bach nevezte el, de senki sem találta fel
A kifejezést az amerikai pénzügyi szakíró, David Bach népszerűsítette az 1990-es évek végén olyan könyvekben, amelyek a napi kávézást használták példaként egy apró, megvizsgálandó szokásra. A címke új volt, a megfigyelés nem. A megtakarítási tanácsok ősidők óta figyelmeztetnek az apró, rendszeres kiadásokra, a kávé pedig egyszerűen felváltotta a korábbi példákat, amelyek már nem voltak ismerősek.
A történetnek mindig három lépése van. Árazz be egy napi kiadást. Szorozd ki egy évre, majd egy munkával töltött élethosszra. Ezután képzeld el ugyanezt a pénzt befektetve valamilyen éves hozammal, és mutasd be a kamatos kamattal növelt összeget, mint a szokás „valódi” költségét. Az első és a második lépés szorzás. A harmadik lépés egy kivetítés. Szinte minden vita, ami valaha a latte-faktor körül zajlott, a harmadik lépésről szólt.
A szorzás, amit senki sem vitat
Nézzük a kalkulátor alapértelmezett értékét: egy 4,50 dolláros kávé heti öt munkanapon.
- Hetente: 4,50 $ × 5 = 22,50 $
- Évente: 22,50 $ × 52 = 1170 $
- Havonta: 1170 $ ÷ 12 = 97,50 $
- Tíz év alatt: 1170 $ × 10 = 11 700 $
- 40 éves karrier alatt: 46 800 $
Ellenőrizd papíron. Helyes. Az adatok a mai árakon pontosak, sőt, inkább alacsonyak, hiszen valószínűtlen, hogy negyven év múlva is 4,50 dollárba kerül majd egy kávé.
Két dolog következik a számtanból, és mindkettő érdemes a figyelemre. A gyakoriság többet számít, mint az ár: egy 4,50 dolláros kávé hetente egyszer 234 dollár évente, ugyanaz a kávé minden munkanapon ennek az ötszöröse. A havi adatot pedig úgy kapjuk meg, hogy az évet osztjuk el 12-vel, sosem a hetet szorozzuk 4-gyel, mivel egy hónap 4,33 hétből áll – ez egy olyan rövidítés, amely csendben 8 százalékkal alulbecsüli a heti szokást.
Ugyanez a számtan más árakon, heti öt napon:
| Vásárlásonként | Évente | 10 év alatt |
|---|---|---|
| 3,00 $ | 780 $ | 7 800 $ |
| 4,50 $ | 1170 $ | 11 700 $ |
| 6,00 $ | 1560 $ | 15 600 $ |
| 13,00 $ (egy ebéd) | 3380 $ | 33 800 $ |
Nézd meg az ebéd sort. Az ötletet egy kávéról nevezték el, de egy megvásárolt hétköznapi ebéd jellemzően háromszor akkora tétel, és ugyanúgy automatikus. Ha valamire irányítani kellene a figyelmet, akkor arra kellene. Mégsem hívja senki „ebéd-faktornak”.
A harmadik lépés, ahol a szám már nem csak számtan
A harmadik lépés 97,50 dollár havi befektetését képzeli el tíz éven keresztül, feltételezett éves hozammal. 5 százalékos, havi kamatos kamattal számolva az egyenlő részletek összege körülbelül 15 100 dollár. 7 százaléknál körülbelül 16 900 dollár. 0 százaléknál az az 11 700 dollár marad, ami már eleve megvolt.
Mindegyik helyes a saját feltételezései szerint, de egyik sem előrejelzés. A valós hozamok évről évre változnak, lehetnek negatívak is, és olyan választásoktól, költségektől és időkeretektől függenek, amelyekről egy kalkulátor semmit sem tud. Ezért a miénk csak azért tartalmazza ezt az összehasonlítást, mert az elmélet mindig így szól, és az eredményt szemléltetőnek jelöljük, mert pontosan az. Ez nem befektetési tanács. Ez egy magyarázat arra, honnan származnak a latte-faktor példákban szereplő nagy számok.
A túlzás általában egy magas feltételezett kamatláb és egy hosszú időtáv szorzata. Negyven év 10 százalékkal egy kávét hatjegyű számmá változtat, és ekkor a szám nagysága meggyőzőbbé válik, mint a logika. Használj óvatosabb kamatlábat és tíz évet, és olyan számot kapsz, ami még mindig érdemes a figyelemre, de sokkal kevésbé teátrális.
A lakbér nem kávéprobléma
Itt szoktak a figyelmes olvasók ellenkezni, és igazuk van.
A fogyasztói kiadások felmérése szerint a lakhatás teszi ki a háztartási kiadások legnagyobb részét, utána a közlekedés, majd az élelmiszer. Ezek a tételek, a biztosítással, hiteltörlesztéssel és gyermekgondozással együtt, azok, amelyek valójában eldöntik, hogy egy hónap egyensúlyban van-e vagy sem. A kávézási szokás valódi pénz, de a lakbérhez képest csak kerekítési hiba. Amikor a költségvetés nyomás alatt van, a nagy tételeket kell először megnézni. Ha valakinek épp most emelték meg a lakbérét, a latte-faktor nem tanács. Az egy vádaskodás, egy táblázattal kiegészítve.
Két kisebb, de jogos ellenvetés. A kávé olyasmit vásárol, amit a számtan nem lát: egy sétát, egy beszélgetést, egy fix pontot a reggelben, tíz percet a képernyőktől távol. Hogy mindez megér-e 4,50 dollárt, az nem olyan kérdés, amire egy kalkulátor válaszolhat, vagy amire bárki más válaszolhat helyetted. Ráadásul a helyettesítés nem ingyenes. A kávébab, a felszerelés és a reggeli tíz perc is költség, így a megtakarítás a két ár közötti különbség, nem a teljes kávéházi ár.
És ott van a bűntudat, ami szörnyű eszköz a költségvetéshez. A szemrehányásként tálalt szám rövid ideig tartó önmegtartóztatást vált ki, ami után a szokás még rosszabb érzéssel tér vissza. Az illető most már költi is a pénzt, és a szégyent is hordozza, ami rosszabb helyzet, mint amiben előtte volt. Az információként tálalt szám döntést eredményez. Csak az utóbbi tartós.
Mit tennénk a számmal
Árazd be a szokást évente, majd dönts, ebben a sorrendben. Évi 1170 dollár egy olyan kávéért, amit őszintén vársz, ésszerű kiadás, és az adat ismerete teszi ezt választott szokássá, nem pedig alapértelmezetté. Évi 3380 dollár egy hétköznapi ebédért, amit az íze élvezete nélkül eszel meg az íróasztalnál, egy másik beszélgetés. Ugyanaz a módszer. Ellentétes következtetések. Mindkettő a számmal, nem ellene.
Előbb a gyakoriságot csökkentsd, ne az árat. Heti öt kávéról háromra csökkenteni megtartja a szokást, és évi 468 dollárt spórol, ami általában jobb, mint egy három hétig tartó tiltás. A tiltások nem tartósak.
És naplózd, ne becsüld. A becslések mindig alacsonyak, mert az emberek emlékeznek a kávéra, de elfelejtik a mellette lévő péksüteményt. Egy hónapnyi naplózott kiadás egy „Kávé” címke alatt a valós szám, és a Cash Book alkalmazásban ez csészénként egyetlen mondat a mikrofonba. A hogyan kövesd a kiadásaidat iPhone-on útmutató a négy módszert mutatja be. A vásárlási vágy és a vásárlás közötti szünethez olvasd el a hogyan állj le az impulzusvásárlással című részt. Az árak és gyakoriságok referenciatáblázata a mennyibe kerül egy napi kávé évente oldalon található.
Szerezd meg a Cash Book-t az App Store-bólIngyenes 7 napig. $19.99 egyszeri díj az örökös hozzáférésért.
Gyakran ismételt kérdések
Ki találta ki a latte-faktort?
Az amerikai pénzügyi szakíró, David Bach népszerűsítette a kifejezést az 1990-es évek végén, azóta a pénzügyi tanácsadók gyakran hivatkoznak rá. A megfigyelés alapja azonban sokkal régebbi. A megtakarítási tanácsok generációk óta figyelmeztetnek az apró, rendszeres kiadásokra, mindig az adott korra jellemző szokásokat használva példaként. A kávé csak a jelenlegi illusztráció, nem maga az ötlet.
Helyes a latte-faktor matematikája?
A szorzás igen, ezt papíron is ellenőrizheted. Az ár szorozva a gyakorisággal, majd 52-vel megadja az éves összeget, amit az évek számával szorozva kapod a végösszeget. A kamatos kamat számítása, ahol a pénzt befektetettként képzeljük el, olyan feltételezett hozamon alapul, amit senki sem garantálhat, és a legtöbb példa túlzottan optimista. A számtan helyes, a feltételezések megkérdőjelezhetők.
Miért kritizálják sokan ezt az elméletet?
Három fő érv merül fel újra és újra. A példák optimista hozamokat használnak hosszú távon, ami irreálisan magas végösszeget mutat. A keretezés azt sugallja, hogy az apró kiadások okozzák a pénzügyi stresszt, holott a nagy fix költségek a felelősek. Emellett pazarlásnak állítja be a kávézást, miközben sokak számára ez egy ismert árú, apró napi örömforrás.
Hogyan érdemes használni ezt az ötletet?
Tekints rá úgy, mint egy számadatra, ne pedig betartandó szabályra. Számold ki a szokás éves költségét, döntsd el, megéri-e neked, majd tartsd meg vagy változtass rajta tudatosan. A valódi hiba kétirányú: bűntudatot érezni egy 1170 dolláros kávézási szokás miatt, amit szeretsz, vagy vakságban élni egy 3380 dolláros ebédelési szokás mellett, amit észre sem vettél.
A nagy kiadások előtt az aprókat kellene lefaragnom?
Általában fordítva. Amikor a költségvetés nyomás alatt van, a nagy tételeken érdemes változtatni: lakhatás, közlekedés, biztosítás, hiteltörlesztés, előfizetések. Az apró kiadásokat is érdemes átnézni, mivel ezek felett van a legnagyobb napi kontrollod, de ezek a nagy tételek után következnek, nem helyettük.
Hogyan tudhatom meg a saját latte-faktoromat?
Jegyezz fel minden apró kiadást egy hónapig saját címkével, majd nézd meg az összeget. A becslések rendszerint alacsonyak, mert az emberek emlékeznek a kávéra, de elfelejtik a mellé vett péksüteményt. Egy naplózott hónap megadja a valós számot, és ha ezt megszorzod 12-vel, olyan éves adatot kapsz, amit egyetlen kalkulátor sem tud pontosabban kiszámolni.
Források
Szerezd meg a Cash Book-t az App Store-bólIngyenes 7 napig. $19.99 egyszeri díj az örökös hozzáférésért.